Coupe de Main

Iszonyat lassan múltak a másodpercek, és Sarah-nak nem volt módja felgyorsítani a folyamatot. A 120 másodperc annyira gyorsan múlónak tűnt, mikor sietve kellett kihúzni egy chipet vagy elmenekülni egy terminátor elől. Most viszont Sarah-nak minden egyes másodperc örökkévalóságnak tűnt.

7…8…9…

Kockázatos dolgot csinált, de nem csak magáért, hanem John-ért és mindenki másért is. Weaver belebabrálhatott a chipbe, megrongálhatta azt, és nem volt garancia arra, hogy az a Cameron, akit a kezében tartott, az ő Cameron-ja. A terminátor ellene fordulhat, mielőtt bármit is tehetne, de Sarah a saját kárán tanulta meg, hogy inkább meghal Cameron keze által, mint, hogy nélküle éljen. Kockáztatott, és vagy életben marad, vagy belehal.

Az érzés, ami egész nap végig kísérte, a rossz előérzet, hogy rossz irányba haladnak, minél messzebb került a házuktól és a családjától, nemcsak az ő kellemetlen érzése volt amiatt, hogy John lábujjára lépett, vagy amiatt, hogy a fém Danny-t üldözte. Az egy jel volt, egy jelzés, hogy az ő helye itt van. Ő már nem tartozott John-hoz, mint védelmező, mint a fiának a pajzsa Skynet és a világ között. John-nak többé már nem volt rá szüksége, de Cameron-nak és Savannah-nak igen, erre ő hagyta, hogy legyőzzék őket. Olyan érzése volt, hogy mindig cserben hagy valakit.

39…40…41…

Ujjaival beletúrt Cameron hajába, szétválasztotta a hajszálakat ott, ahol a vér megalvadt és a hajszálak összeragadtak, mialatt a mozdulatait, úgy tűnt, a kiborglány nyitott, üres szemeivel követi. Sarah lenyelte a torkában levő gombócot, felidéződtek benne azok az alkalmak, mikor némán felügyelt a terminátor üres vázára, mikor annak chipje el lett távolítva, hogy szétzúzhassa a közlekedési programot, vagy amikor a testét elhagyta, hogy tudata szabadon kóborolhasson a hálózatban. Egyszer, egy ízben felügyelt egy betonblokkokból épített égetőnél, mikor Cameron félig emberi, félig gépi arca vált a hamu martalékává.

Még egyszer nem foglak elégetni, kislány – suttogta Sarah, miközben kezeiben tartotta Cameron fejét és ajkai gyengéden hozzáértek a kiborglány felmelegedő bőréhez. Továbbra is az adósom vagy.

Sarah szinte képes volt látni azt, amivel tartoznak neki, ami után sóvárgott. Sosem vallotta be se John-nak, se Cameron-nak, de még magának sem, hogy mit akart, mert szíve mélyén tudta, hogy azt sosem fogja megérni, hogy láthassa. A Skynet utáni életet. Egy olyan életet, ami csak az övék. Néha úgy képzelte ezt el, mint egy egyszerű házikót egy havas hegységben, béke és csend körülöttük, miközben minden fehérbe öltözik. Egy hely, ahová el lehet menekülni a városból, a forróságból, a technikai dolgoktól és annak a jövőnek a képeitől, amik 20 év óta üldözik őt a rémálmaiban. A vágyódás olyan erősen hullámzott át rajta, hogy szinte meg tudta ízlelni. Elképzelte, ahogy Savannah játszik a hóban…vagy ahogy Cameron-nal összegömbölyödik a tűz mellett…

Állkapcsa acélos határozottságba merevedett, mialatt ujjait összefűzte Cameron-éval. Valahogyan, egy nap, együtt, rá fognak találni arra a helyre. Meg fogják ismerni azt a békét. Cameron elhitette vele, hogy ez lehetséges. Hogy bármi lehetséges.

Tartozol nekem, – ismételte Sarah indulatos suttogással, És én be is fogom azt szedni.

56…57…58…

Sarah elengedte Cameron kezét és ujjai lesiklottak a karján gyengéd érintéssel, hogy felmérje a lány sápadt bőrén látszódó sérüléseket. Mindenfelé vér fröcskölődött szét, az ágytakarójukon túl még a falra is. Weaver csak játszadozott Cameron-nal, csak azért okozott neki sérülést, hogy megsebezze őt. Ahogy a másodpercek teltek, Sarah-ban úgy viaskodott egyre erősebben a dühe a fájdalmával. Cameron sikoltott vajon minden egyes vágásnál? Felhasználta Weaver Cameron ellen a kiborglány emberi oldalát?

A gondolattól Sarah ereiben meghűlt a vér, miközben dühe fehéren izzott. Az erőszak érzete szinte agyonnyomta őt. Weaver megsebezte Cameron-t és otthagyta őt az ágyon, az ágyukban, hogy Sarah ott találjon rá. És Sarah még azt sem tudhatta, hogy a terminátornő nem kerítette-e hatalmába kedvesét teljes egészében. A provokáció szándékos volt, szinte…személyes. Weaver Savannah-ért jött, és mivel küldetése kudarcot vallott, üzenetet hagyott számára Cameron meggyötört és véres testével.

Hogy láttassa, mennyire könnyű számára megállítani a kiborgot…mennyire egyszerű elvenni őt tőle.

Sarah Cameron fejét a vállára hajtotta, és figyelte az utolsó 20 másodperc elteltét. Védekező játékot játszottak Weaver ellen, de hasztalanul, mivel a terminátornő megmutatta nekik, hogy védelmük mennyire hiábavaló.

Többé nem.

Többé nem fog a válla fölött hátrapillantani, nem fogja megvárni a következő támadás bekövetkeztét. Weaver kezdte ezt a harcot, de Sarah eltökélt volt, hogy ő lesz az, aki befejezi. Ha valaha is kivív majd valamilyen békét, valamilyen haladékot ettől az élettől, ahhoz azzal kell kezdenie, hogy kiiktatja a veszélyforrásokat és nem elfut előlük. Ez az egyetlen lehetőség.

111…112…113…

Sarah megszorította Cameron kezét és várta, hogy megpillanthassa azokat csodálatos barna szemeket, amint ránéznek. Távolról hallotta a padlódeszkák recsegését a nappaliban, ahol John időzött készen arra, hogy megvédje őt, ha valami balul ütne ki.

Kérlek, – suttogta Sarah.

117…118…119…

Az ujjak finoman ráfonódtak Sarah kezére, amitől a lélegzete is elállt a nőnek. Viszont, ahelyett hogy feszesség költözött volna Cameron-ba, a kiborglány teste ernyedten támaszkodott meg Sarah-n, hogy aztán fájdalmasan felszisszenjen. Cameron szemei becsukódtak, majd hirtelen
ismét kinyíltak és elszántan Sarah-ra szegeződtek.

A barna szempárban ott volt a megismerés. A megismerés és a szeretet.

 

Fordította: Joe Maschine

Lektorálta: Lasaro

<< Act 4 <<

>> Act 1 >>