Időparadoxon

Az időparadoxon vagy időutazás-paradoxon egy, az időutazással kapcsolatos ellentmondás, elsőként René Barjavel sci-fi író 1943-ban kiadott Az óvatlan utazó (Le voyageur imprudent) című könyvében jelenik meg.

Az ellentmondás kimondva így hangzik:

Tegyük fel, hogy visszautaztál az időben, és megölted a biológiai nagyapádat, mielőtt találkozott volna nagyanyáddal. Ennek következtében valamelyik szülőd meg sem fogant (és így te sem), ezért végső soron vissza sem utazhattál a múltba, hogy megöld a nagyapád, és így tovább.

Az időparadoxont az időutazás ténye veti fel! Egyik “gyakorlati” megnyilvánulása a fent már említett, az ún. “Grandfather-paradox” (Nagypapa-paradoxon).

Einsteinnek létezik egy feltevése:

Képzeljünk el egy űrhajót, ami fénysebességgel halad (folyamatosan, nem gyorsít, nem lassít). Az orrában és a végében is van 1-1 atomóra. Egy adott időben (egyszerre) mindkét atomóra egy fényjelet küld egymás felé. Mi az űrhajó közepén ülünk, és azt fogjuk tapasztalni, hogy a hátsó atomóra ‘késik’, pedig mindkettő ugyanúgy jár.
Ebből az következik, ha gyorsabban megy az űrhajó, mint a fénysebesség, akkor „időt utazunk”.
Másképpen megközelítve az időparadoxont, az elképzelés szerint, ha egy űrhajós elindul fénysebességgel, és távolodik a Földtől, majd visszafordulva fénysebességgel közeledik, akkor időparadoxon lép fel: míg az űrhajósnak csak hetek teltek el, addig a földön már évek-évtizedek. Ez az Einstein-féle ikerparadoxon, mikor az ikerpár egyik tagja ittmarad a Földön, amíg másikuk űrhajóval utazgat egy kicsit.
Az idő egyirányúsága régóta foglalkoztatja az emberek fantáziáját. Az időutazás a térben való mozgáshoz hasonlóan, az idő különböző pontjaiba való előre, vagy hátra való mozgásra utal
A fő problémát a logika jelenti. Az ok-okozati lánc megsértése ellentmondásos helyzeteket teremthet.
1895-ben H.G. Wells, felhasználva Einstein addigi munkáit, publikálta „Az időgép” című művét, mely megkerülhetetlen mérföldkőnek számít minden időutazással kapcsolatos írásban, filmben.

Az Időparadoxon/időutázás kezdeti felbukkanásai irodalmi művekben, H.G Wells előtt:

  • 1733 – Samuel Madden: Memoirs of the Twentieth Century
  • 1771 – Louis-Sébastien Mercier: L’An 2440, rêve s’il en fût jamais
  • 1838 – Missing One’s Coach: An Anachronism
  • 1843 – Charles Dickens: A Christmas Carol (Karácsonyi ének)
  • 1861 – Pierre Boitard: Paris avant les hommes
  • 1881 – Edward Page Mitchell: The Clock That Went Backward
  • 1889 – Mark Twain: A Connecticut Yankee in King Arthur’s Court
Az időutazáshoz hasonló elven alapul a filozófiában az ön-gyermekgyilkosság (autoinfanticide) is, azaz visszamenni az időben, és gyermekként megölni saját magunkat. (Először Paul Horwich egyik esszéjében jelentkezik a gondolat.)
Az időparadoxon, az idő és a tér, valamint a mozgás kapcsolata. Megoldása többféle módon lehetséges:
Egyik elmélet szerint nem lehet megváltoztatni, csak külső szemlélőként lehet benne részt venni. Valamennyire analóg a ún. konzisztens hipotézissel (Stephen Hawking). Eszerint senki nem mehet vissza a múltba, csak akkor, ha a múltban egyszer már megérkezett. (pl. Harry Potter és az azkabani fogoly idevontakozó jelenetei, amikor Harry látja saját magát a tavon túl). Fontos, hogy amíg a múltban volt, addig nem ölte meg a saját magát!
Másik elmélet szerint párhuzamos idő keletkezik, ha megváltozik a múlt. Itt a párhuzamos világ oldja fel az időparadoxont. (ún. alternatív idők hipotézise)
A harmadik elmélet szerint az időutazó számára “valós időben” változik a teljes időegyenes. Ebben az esetben időparadoxon jöhet létre, aminek a hatása nem ismert. Lehetséges következmények:
  • Visszaáll minden az időutazás előtti állapotra.
  • Elpusztul az időutazó.
  • Elpusztul a világegyetem.
  • Minden összezavarodik.
  • A világ kiküszöböli a paradoxont, így nem is lehet azt előidézni, és lényegesen sem lehet megváltoztatni a történelmet, mert egy kicsit másképp, máskor megtörténik. pl. ha megakadályozunk egy hadvezért, hogy egy nagy háborút indítson, akkor egy másik hadvezér fogja megtenni. (pl. hasonló elv alapján játszódik Az Időgép c. film, ahol Guy Pearce által játszott karakter azért akar visszamenni az időben, hogy kedvese életét megmentse. Mikor rájön arra, hogy ez nem lehetséges, a jövőbe utazik, hátha addigra megoldást találnak már.)
Negyedik elmélet szerint az időt nem tudjuk visszamenőlegesen megváltoztatni. Ha visszamegyünk az időben, akkor azt már a múltban is érzékelték.
A filmek, sorozatok többsége a második elmélet alapján készült. A második és harmadik keveréke a Vissza a jövőbe-trilógia. A negyedikre jó példa a Bill és Ted zseniális kalandja (az a rész, amikor találkoznak saját magukkal), vagy a Harry Potter és az Azkabani fogoly.
Az időparadoxont gyakran érvként hozzák fel az időutazás lehetetlen voltának bizonyítására. Ettől függetlenül nem tudunk szabadulni az időutazás gondolatától. A múltban történt változás azonban hatással van a jelenre:
Például Ray D. Bradbury, a Mennydörgő robaj című írásában a dinoszauruszok korába visszautazott csapat egyik tagja véletlenül eltapos egy lepkét. Hazatéréskor a jövőt megváltozva találja.
Isaac Asimov A halhatatlanság halála (The end of eternity, 1955.) című regényében feltűnik a magunkkal találkozás klasszikus esete, de ez ebben a könyvben nem halállal jár, hanem logikai összefüggések megcáfolásával.
Az időparadoxont többféle módon próbálták meg irodalmi művekben feldolgozni, kikerülni, megoldást találni rá.
Mihail Puhov az Eltűnt egy űrhajó című elbeszélésében a megoldást az jelenti, hogy az időgép, mely egy évre megy vissza az időben, tulajdonképpen egy fényévre távolodik el a Földtől. Hiába próbálna tehát a múltjára hatni az időutazó, mert a legcsekélyebb hatás is, mely fénysebességgel utazna, mire ideér már csak a jelent befolyásolná.


Ajánlott filmek időutazás témában:

  • 6:3, avagy Játszd újra Tutti! (1995.)
  • 12 majom (Twelve monkeys, 1995.)
  • A majmok bolygója (Planet of Apes, 1965.)
  • Az időgép (The Time Machine, 2002.)
  • Az időutazó felesége (The Time Traveler’s Wife, 2009.)
  • Bill és Ted zseniális kalandja (Bill & Ted’s Excellent Adventure, 1989.)
  • Előre a múltba (Peggy Sue got married, 1986.) – ennek a filmnek az „inverze” a Hirtelen 30 (13 going 30, 2004.) c. film
  • Gagyi lovag (Black Knight, 2001.)
  • Halhatatlan szerelem (Forever young, 1992.)
  • Harry Potter és az azkabani fogoly (Harry Potter and the prisoner of Azkaban, 2004.)
  • Idétlen időkig (Groundhoug Day, 1993.)
  • Idővonal (Timeline, 2003.)
  • Időzsaru (Timecop, 1994.)
  • Időzsaru (Timecop, sorozat, 1997.)
  • Kate és Leopold (Kate & Leopold, 2001.)
  • Kim Possible: Az időutazás (Kim Possible: A Stitch in Time, 2003)
  • Pillangó-hatás (The Butterfly-effect, 2004.)
  • Prehistoric Park – A kihalás mégsem tart örökké (Prehistoric Park, 2006.)
  • Quantum Leap – Az időutazó (Quantum Leap, sorozat, 1989.)
  • Végső visszaszámlálás (The Final Countdown, 1980.)
  • Vissza a jövőbe-trilógia (Back to the Future I-III., 1985.,1989., 1990.)
  • Úttalan út (Interstate 60, 2002.)


írta: Lasaro
Források voltak:
Grandfather-paradox, time-travell c. angol nyelvű írások
www.gyakorikerdesek.hu
www.imdb.com
www.wikipedia.com
www.wikipedia.hu
Külön köszönet a Teszerakt sci-fi klubnak!