Terminator: Dark Fate rajongói szemmel

Eredeti cím: Terminator: Dark Fate
Magyar cím: Terminator: Sötét végzet
Készítési év: 2019
Rendező: Tim Miller
Producer: James Cameron, David Ellison
Készítési költség: Nem ismert (kalkulált 160-200 millió dollár)
Bevétel: Nem ismert (vetítés alatt)
Bemutató: 2019.október 23.
Játékidő: 128 perc
Szereplők: Linda Hamilton, Arnold Schwarzenegger, Mackenzie Davis, Natalia Reyes, Gabriel Luna

Egy valami biztos volt, hogy rajongóként, és rajongói oldal tulajdonosaként biztosan meg akarom tekinteni az új Terminator filmet a műsorra kerülés napján, vagy azután pár napon belül. Ez sikerült. Az egyértelmű volt, hogy az új filmről mindenképpen kellene egy írás az oldalra. Azonban ez mennyire menne annak fényében, hogy rajongó vagyok, és van elvárásom a filmmel kapcsolatban az első alkotások fényében nem tudtam menne-e. Azt gondolom, hogy egy kritikánál nagyon fontos lenne, hogy az ember próbáljon objektív maradni, akár tetszett neki valami, akár nem. Egy nappal a megtekintés után úgy döntöttem, hogy mindenképp lesz írás az oldalon annak ellenére, hogy nekem lesújtó véleményem van az új filmmel kapcsolatban. Azonban úgy döntöttem, hogy lesz írás, de nem kritikaként. Hanem abszolút spoiler mentesen, és rajongóként összefoglalva, hogy én hogyan látom azt, amiért nekem nem tetszett. Ennek fényében talán azok, akiknek tökéletesen bejött, és védik a filmet azokkal szemben, akiknek nem tetszett esetleg megérthetik, hogy mi a problémájuk azoknak, akik negatív élménnyel jöttek ki a moziteremből.

Egy folytatásnál nem szabad elfelejteni, hogy általában akik beülnek a filmre, azok nyilván az előző rész, részek fényében teszik ezt. Így hát egy új epizódnál egy bizonyos mérce mindig van. Nyilván ez az, ami nem mindegy milyen magasan van. Ezt a mércét a készítők alkotják meg, és legtöbbször nem elég elérni egy folytatásnál, hanem túl kell lépni azt, hogy az adott produktum élvezhető legyen.

Az 1984-es első rész az elég kicsi költségvetéséből elég nagy sikerre tett szert, és filmrajongók kedvencévé nőtte ki magát, miközben megteremtette John Connor és a Skynet mítoszát. Az 1991-es második rész nem csak hangulatában sikerült eltalálni, hanem az akkori kor filmes technológiájának csúcsát jelentette, hiszen James Cameron megteremtette a szinte tökéletes, s elpusztíthatatlan gyilkológépet a T1000-est. A minőségi szintlépés miatt sokan várták a harmadik részt, de időközben James Cameron eladta a jogokat, s így született meg Jonathan Mostow keze alatt a harmadik Terminator film, amely sajnos képtelen volt megközelíteni a második részt, hiszen túl sok újdonságot nem tudott felmutatni. Tinédzserként szerettem, de felnőve már én is láttam azokat a hibákat, amely miatt a többség nem kedvelte. De a harmadik rész megmerte lépni azt, hogy a filmvégi befejezés tulajdonképpen az ítélet napja eljövetele legyen, ezáltal teret engedve egy olyan résznek, amelynek helyszíne már a gépek által uralt jövő.
Időközben megérkezett a Terminator: The Sarah Connor Chronicles TV sorozat, amely a második és harmadik rész közötti űrt igyekezett volna kitölteni, de végül egy alternatív idővonalat nyitott meg. A TV-s költségvetés nem volt elég a sikerhez, és a franchise bukdácsolásához hozzájárult még a Salvation alcímet viselő negyedik rész, amely az alapkoncepciójával már megbukott sokaknál. A filmgyártásban fontosabb a bevétel, így ahelyett, hogy egy jobb folytatást próbáltak volna készíteni folytatva a már megkezdett idővonalat, helyette alternatív idővonalat, mint koncepciót használva a Genisys alcímet viselő rész gyakorlatilag újraírta az alapkoncepciót.

Fontos megemlíteni, hogy az új részben James Cameron produceri mivolta nem annak volt betudható, hogy szeretett volna visszatérni a franchise mellé, és olyan epizódot megalkotni, amelyet a rajongók többsége el tudna fogadni. Hanem a Terminator franchise jogai úgy kerültek vissza hozzá, hogy bizonyos időn belül el kell készülnie egy filmnek. Ha a végső produktumot nézzük, akkor sok minden érthető ebből a szempontból.
Hatalmas nagy elvárásaim természetesen nem voltak a filmmel kapcsolatban, hiszen már az előzetesekből sejteni lehetett, hogy nagyjából milyen alkotással lesz majd dolgunk. Én persze reménykedtem, de sejtettem, hogy ismét igyekeznek majd újraépíteni az idővonalat, amelybe nagyon akartak kapaszkodni a készítők, akik úgy akartak minél több nézőt becsábítani a moziba, hogy eme film a második rész közvetlen folytatása. Ezzel konkrétan nem is lett volna probléma, hiszen ezáltal Sarah Connor karakterét vissza tudták hozni a vászonra, s Linda Hamilton is végre felölthette magára az egykor ikonikussá tett karakterét. Tény, hogy a harmadik Terminator film csúnyán elbánt a karakterrel, de abban egyet kell érteni, hogy akkor a készítőknek teljesen igaza volt a karakter “meggyilkolásával” kapcsolatban, hiszen a koncepció első körben John Connor köré volt építve, aki ekkor már felnőtt. Így az anya mellette ténylegesen egy felesleges harmadik kerék lett volna.

Nem szabad elmenni az mellett sem, hogy sokaknak Arnold Schwarzenegger neve összefonódott a Terminator filmekkel, így a készítők annyira ragaszkodnak hozzá, mint egy drogfüggő a napi adagjához. Ezzel nem is lenne probléma, de be kell ismerni, hogy az 1984-es első rész óta csaknem 35 év telt el, s ezalatt az idő alatt a színészek felett is elszállt az idő. A Genisys gyakorlatilag egy egész koncepciót épített a színész öregedésére, míg a Dark Fate gyakorlatilag nem csak lenullázta az Arnold által alakított gép félelmet övező tekintélyét, hanem gyakorlatilag poén tárgyává tette annak létét. Akármennyire is próbáltam befogadni ezt a fajta koncepciót, egyszerűen csak eszünkbe kell jutnia az első két résznek, és hozzágondolni a mostani, hogy és akkor szembeötlő, hogy mennyire bugyuta történetszálat kerítettek köré. Arról nem is beszélve, hogy sajnos el kell mondanom, hogy fájt látni azt, hogy Schwarzenegger megteremtette a Terminator franchise alapkövét pusztán a megjelenésével, s valahol át is érezhette karakterének fontosságát, addig itt inkább az jutott eszembe, hogy biztosan sok volt a nulla a fizetési papíron.
A másik legfontosabbnak tartottam, hogy ha folytatás akarna lenni a Dark Fate, akkor bizony az alapkoncepcióhoz kellene tudatosan hozzányúlnia, és ahhoz hozzáadnia, nem pedig elvennie. Sok történetbeli dolgot nem olvastam a filmmel kapcsolatban. De nekem tulajdonképpen fájt látni azt, hogy az első tíz percben a készítők lerombolják az első két film alapkoncepcióját, azaz a Skynet és John Connor mítoszát, tehát a harcot ember és gép között, melynek oly erős a tétje, hogy a jövő összefonódik a múlttal. És mindezt azért, hogy ismét készülhessen egy olyan film, amely a jelenben játszódik, ahol egy gép üldözi a kiszemelt célpontot.

A fentieket nézve részemről emiatt gyakorlatilag Sarah Connor, és Arnold Schwarzenegger által alakított karakter abszolút felesleges volt. A második részben iszonyatosan nagy fenyegetést tudott kiváltani a Robert Patrick által alakított T1000-es modell, amit a mai napig nem tudtak felülmúlni a franchise-ban. Ezért tehát nem kell más, mint látványosabb gyilkológép, aki tulajdonképpen ketté tud válni azáltal, hogy emberi külsejét “ledobja” magáról. Látványosnak valóban látványos, de sajnos ha a logikusan akarunk gondolkodni, akkor sajnos nem sok értelme van, hiszen az előző részekben pont a volt a fontos, hogy a visszaküldött gépek be tudjanak illeszkedni. Itt pedig majdnem minden jelenetben úgy viselkednek, hogy az emberek felfigyeljenek rájuk.
Ha jobban megnézzük, akkor ki kell jelentenünk, hogy sajnos rengeteg olyan jelenet van a filmben, amely hajaz az első, de legjobban a második rész monumentális jeleneteire. Ezzel nem is lenne baj, de én úgy vagyok vele, hogy inkább néznék egy új részt új dolgokkal, mintsem az elődöket alapul véve egyfajta nosztalgiahullámot akarjanak a készítők a nézőkre zúdítani. A látványvilág olykor kifogásolható, de részemről fájó volt, hogy mennyire a kor technikai lehetőségét kimerítő vizuális retinabomba a film, amely olykor ellentmond a realitásnak. Persze joggal merül fel, hogy ez egy film, és itt nem ez a lényeg, de ha megtekintjük az első két részt, akkor igyekeztek a készítők arra törekedni, hogy valamennyire hihetőek legyenek a jelenetek.

A moziteremben tulajdonképpen többen unták a filmet, s akadt olyan is, aki felállt, s kiment a vetítésről. Én eközben azon gondolkoztam, hogy miért is kellett egy ilyen folytatás, s ezt végtelenségig nyújtani, s bizonyos időközönként újrakezdeni nem lehet, hiszen Arnold Schwarzenegger sem lesz már fiatalabb, hogy minden filmben feltűnjön. Számomra abszolút hiányzott a kreatív ötletek hiánya, valamint az, hogy mennyire rámentek a látványra. Önálló filmként tökéletes lenne, de sajnos nem az. Arról nem is beszélve, hogy részemről úgy vagyok vele, hogy ideje lenne már elengedni ezt az időutazós jelenben történő macska-egér játékot az emberi és a gépi karakterek között. Részemről úgy vagyok vele, hogy egy olyan Terminator film már tökéletes lenne, ami már abban a jövőben játszódna, amelyet eddig csak elbeszélésből hallhatunk, s melyet bemutatnia nem sikerült a Salvation-nek.
Én csalódott voltam a koncepció átírása miatt, és John Connor mítoszának tulajdonképpen porba tiprása miatt. A film nem befejezetlen, de bevallom rajongóként ez az első olyan Terminator film, amelyet nem vagyok hajlandó ismét megnézni.

Vonatkozó topictéma a fórumban