Melyik a legjobb TSCC-s epizód //Josh Friedman Interjú//

A cím apropóját egy Josh Friedman (ő az írója a TSCC-nek) interjú adja, amit a Comic Book Resources (CBR) készített a múlt héten, még a 2×22-es rész adásba kerülése előtt.
A teljes szöveg a részletek mögött olvasható, magyarul!

Az interjú teljes szövege megtekinthető itt (angol)

Az angolt nem beszélők kedvéért megpróbáltam lefordítani ékes magyar nyelvre az interjú teljes szövegét, ragaszkodva az eredeti tartalomhoz. Az esetleges félrefordításokért elnézést kérek.

_______________________________________________________________

Először is, anélkül, hogy bármi konkrétat elárulnál, mi rajongók, mit várhatunk a finálétól?

Úgy érzem, a show eljutott egy olyan pontra, ahol megnyugtathatjuk a rajongókat, hogy választ kapnak néhány olyan kérdésre, ami eddig foglalkoztatta őket. Tehát csomó dolog van a fináléban, ami választ fog adni, illetve van néhány olyan is, ami remélem sokkolni fogja az embereket.

Nehéz volt úgy elkészíteni a évadzárót, hogy nem tudod, lesz-e hosszabbítás?

Hát igen, ez nagyon nagy ügyességet igényelt. De megpróbáltam. Azt hiszem, sikerült összehoznom. Ez a finálé. Legalábbis úgy érzem, egy finálé.

Évadfinálé vagy sorozatfinálé?

Öööö…

Van cliffhanger a végén, vagy minden szálat elvarrnak a részben?

Igen, van cliffhanger. Egyrészt hátrány lett volna, ha nem írtam volna valamit. De én optimista fickó vagyok, s mindent megtettem a siker érdekében. Ha a sorozat nem tér vissza, az emberek mérgesek lesznek, függetlenül attól, hogy milyen volt az epizód. Ezért csak annyit mondhatok, az emberek sok mindenre választ fognak kapni, ami az elmúlt 30 rész során felmerült. De egy csomó mindenen csak csodálkozni fognak, azon, ahogyan megoldottuk őket.

Volt-e valami belső célja a kínzó cliffhangerrel, netalán hogy azzal veszi rá a rajongókat, könyörögjenek a csatornának a folytatásért?

Nem, azt hiszem, mindent megpróbáltunk és megtettünk, hogy a lehető legjobb epizódot hozzuk össze, remélem, az emberek értékelni fogják. Úgy éreztem, minden héten erre törekszem. Minden héten igyekeztem lázba hozni a rajongókat, annak ellenére, hogy néhány rész esetében ez nem mindig sikerült. Úgy gondolom, kissé magas elvárás az, ha minden héten megpróbálod a televíziózás legjobb epizódját összehozni. Szerintem az évad utolsó 6 epizódja fantasztikus. A legjobbak a két évad során. (Friedman, te barom, mi a helyzet a 2×16-os résszel??? – a fordító megjegyzése)

Az utolsó nap az irodában, mikor mindenki ott volt az írók közül, furcsa dolgot csináltunk. Egy fehér táblára felírtuk mind a 22 epizód címét. Megbeszéltük, hogy körbeadunk egy radírt, és kihúzza mindenki az általa legrosszabbnak ítéltet. Én elsőként a „Desert Cantos”-t töröltem le. Körbe-körbe adtuk a radírt, egészen addig, amíg csak 2 cím maradt. Meglepő módon, ez a két szezonzáró rész volt. Ezek szerint az utolsó 2 epizód volt az írók kedvence is. Nekem az utolsó 3 a kedvencem.

Az mondod, hogy az utolsó 3 epizód a legjobb, amit csináltál, ezért neked már akkor tudnod kellett volna, hogy ez majd segít a nézettségen, tehát nem ezekkel kellett volna kezdeni, amikor a sorozat átköltözött péntekre?

Tudnom kellett volna? Lövésem sem volt. Megírtuk a 14. részt, a „The Good Wound”-t, rögtön a 13. vége után, mikor azt hittük, hogy elkaszálták a sorozatot. Nem hittük volna, hogy kapunk plusz 9 részt. Azt mondták, jó esélyünk volt arra, hogy megkapjuk a +9 részes berendelést. De az írókat 14 részre szerződtették, így ők megírták azt, amire kifizették őket. Igazán jól sikerült a szövegkönyv, s mindenki csalódott lett volna, ha nem forgathatjuk le. Olyan király volt, s benne volt ez a Kyle-ügy is. Utána becsuktuk az irodát, ennyi volt. Végeztünk. Lógva hagytuk a forgatókönyvet a semmiben, s ők azt mondták, akkor pénteken este 10-kor „visszatértek, mindenki legyen hétfő reggel 10-re az irodában, tartozol nekünk egy forgatókönyvvel”. Nem akarták leállítani a produkciót, mert sok pénzbe került volna. Három napig lazsáltunk, de a következő hétre mégis kész volt a forgatókönyv.

Tehát abban az időben azon ügyködtem, hogy megtarthassam a sorozat ívét. Tudom, hogy néhányan megint csalódottak voltak a 15. rész, a „Desert Cantos” után, s állítom, nem az volt a legjobb epizód, amit valaha készítettem. De én hiszek az egységben, ez kellet ahhoz, hogy az ember ne érezze azt, a dolgok egyik pillanatról a másikra változnak meg. Én utalom az olyan sorozatokat, ahol ez történik. Érzésem szerint, ezzel foglalkoznunk kellett, hogy ez ne történhessen meg a mi esetünkben. Őszintén szólva, én imádtam az ötletet, egy város valami közösségi tragédiával. Bár nem hiszem, hogy olyan jól valósítottuk meg ezt, mint akartunk volna. Visszanézve, talán nem volt szerencsés, hogy a felépített ívben egyfajta sötét, szemlélő, lassúbb folyású epizód következett. Igen, bárcsak máshogy lett volna.

De mint tudod, az elmúlt 2 évben hasonló volt az értékelésünk. Úgy értem tényleg hoztuk a szintet a két év alatt. A hétfőről péntekre való költözés, mint minden mozgás, statisztikailag hozta a csökkenést, amit vártunk. Ez nem olyan volt, mikor az egyik műsor drámai módon lecsökken, mert a másikat elrakták. Úgy érzem, ugyanazok az emberek nézték a sorozatot, mint korábban, mínusz azok, akik felvették TiVo-ra. Megjegyezném, eddig még nem láttam a DVR-számokat.

Készítettünk nagyon izgalmas, akcióközpontú epizódokat, és olyan részeket is, amik csak Cameronról szóltak, eközben pedig nem változott a nézők száma. Az emberek, akik nézték a sorozatot, azok voltak, akik valóban nézték a sorozatot. Ha valaki megmondta volna, hogyan tudok több nézőt szerezni, megtettem volna. De mi minden epizódban megtettük azt, ami a Terminátor-univerzumban lehetséges, ez hozta ugyanazokat a számokat.

Végül , tudnál beszélni arról, hogy a film-francishe miben különbözik a sorozattól, és szerinted az új „Terminator: Salvation” körüli nyilvánosság felhívja-e az emberek figyelmét a fináléra, akik ez által még jobban kíváncsiak lesznek egy 3. évadra a TSCC-ből?

Remélem. De nem tudom biztosan. A kettő két teljesen különböző világ. Ők sokkal többet foglalkoznak egy jelenettel, mint mi egy egész epizóddal. Csináltak nálunk néhány képet, én meg megmutattam nekik egy nukleáris tengeralattjárót. Baromira büszke voltam magamra, amíg az egyik íróm szólt, meghívtak, hogy megmutassanak egy óriási Terminátor-típusú lopakodó bombázót, amit a film kedvéért raktak össze. Volt egy helikopteres baleset (zuhanás) a parkolóban, és McG (a T4 rendezője) csak az egyik nap csinálta ezt. Ez olyan, mint gyerekkorodban, mikor átmentél az egyik haverodhoz, és nekik sokkal jobb rágcsálnivalójuk volt, mint nektek. Hacsak haza nem vittél magaddal egy doboz Oreos*-t, addig cseszhetted az egészet. Azt kívántad, bárcsak a te szüleid is olyan menőek lennének.


*(csokis keksz-féleség, hasonló mint nálunk a pilótakeksz – a fordító megjegyzése)

___________________________________

A fordítást elkövette: Lasaro