Ha valami egyedi, s minőségi akkor általában az emberek eléggé pozitívan szokták értékelni legyen az bármilyen vizuális és/vagy hang alapú produkció. Nyilván ehhez kell egy nagy adag szerencse, s az adott készítőnek, készítőknek kell rendelkezniük némi tehetséggel is. Valahogy így történhetett, hogy James Cameron 1984-ben, azaz harminc évvel ezelőtt egy olyan jövőt tárt elénk, amelyben az emberiség olyan tökélyre fejlesztette az őket kiszolgáló számítógépeket, s ezekhez tartozó egyéb műszaki termékeket, hogy az végül átvette az irányítás maga felett, s egy sötét jövőt hozott el az emberiség számára. Egy olyan világot láthattunk, ahol az emberek által megálmodott gépek uralták a világot.
A produkciót olyan jól fogadták a nézők, hogy 6,4 millió dolláros készítési költség mellett összesen 78 millió dollárt termelt. És akkor ne beszéltünk a licenc díjakról, melyek a különböző vetítések, s újra kiadások kapcsán hoztak újabb anyagi haszont, s itt még nem említettük meg a különböző gyűjthető tartalmakat. Cameron nem csak egy remek ötletet álmodott vászonra, hanem ötletesen valósította meg. Főleg úgy, ha alapul vesszük, hogy a film speciális jelenetei jóformán makettek voltak. Ha a mai filmekhez hasonlítjuk, akkor látványvilágára akár a pocsék jelzőt is használhatjuk. Azonban, ha alapul vesszük, hogy a technika hol járt 1984-ben, akkor bizony az akkor feltörekvő rendező egyik remekművét láthatjuk. Nem is véletlen, hogy a sci-fi alkotások egyik legmeghatározóbb darabjává nőtte ki magát, amely ott szerepel máig a műfaj top listájának élén. S ez is volt az, amely Cameron-t elindította a siker útján. Ez volt a The Terminator.

A második, The Judgement Day alcímet viselő epizód már 102 millió dolláros költségvetéssel készült. Ekkor a rendező nem csak történetileg hozott egy kis csavart, hanem gyakorlatilag technikai újításokat vitt véghez azzal, hogy életre keltette a vásznon az egyik legfélelmetesebb gyilkológépet, a teljesen folyékony fémből álló T1000-es modellt. Világszerte kaszált 519 millió dollárt a film, mely a mai napig hatással van a sci-fi művekre, s szintén a műfaj toplistájában éllovas. Arról nem is beszélve, hogy sokak kedvence lett a folytatás, mint az első epizód. És akkor nem beszéltünk az elhíresült szlengekről, szintén az újra kiadásokról, illetve gyűjthető darabokról, mint például makettek, figurák. Maga a hangulat, monumentális jelenetek és párbeszédek tették naggyá a filmet. A rendező befejezettnek vélte a történetet. Ám a gyártó szemszögéből nem volt véletlen, hogy közel egy évtizeddel később csak egy különleges kiadás (Skynet Edition) kapta meg az alternatív befejezést.
Közel egy évtizeddel később viszont jött Jonathan Mostow, aki a Rise Of The Machines címet viselő harmadik epizód rendezője volt. Az, hogy Cameron nem vett részt a készítésben két oknak köszönhető: már a második résszel be akarta fejezni a történetet, illetve a jogok már nem az ő tulajdonában voltak (az más kérdés, hogy 2019-ben elvileg visszaszáll rá). A harmadik rész sokakat megosztott, hiszen érezhető volt a rendező csere. Valóban akadtak nem túl acélos jelenetek, illetve a szereposztás sem sikerült valami fényesre, de egy valamiben mégis zseniális volt a film: végre meg merték lépni, hogy a Skynet öntudatra ébredjen. 200 millió dolláros büdzsé mellett felmutatható 433 milliós bevétel tette lehetővé, hogy a jogok ismét gazdát cserélhessenek, s megszülethessen a sokak által eléggé kritizált Terminator: The Sarah Connor Chronicles, mely összesen másfél évig volt csak képernyőn, majd befejezetlenül ért véget. Majd pedig érkezett a negyedik mozifilm Terminator Salvation néven McG rendező által, mely gyakorlatilag szembe ment az előző filmek jövőképével. És akkor nem is beszéltünk még az ismételt szerepcserékről sem. A 200 millió dolláros produkció (melyben nincs benne a reklámkampány!!) összesen 371 millió dolláros bevétele ahhoz volt elég, hogy csődbe vigye az akkori jogtulajdonosokat, hogy aztán kénytelenek legyenek átadni azt másnak. Így volt esély, hogy megszülessen a Terminator Genysis. 

Ha a rajongók által kialakított sorrendet akarjuk bemutatni, akkor van egy nagyon jó első rész, melyet követett egy űber brutális második rész (persze csak pozitív értelemben). Majd jött egy felemás harmadik, s végül egy botrányos negyedik rész. És akkor itt állunk fél évvel a Genysis premierje előtt, s azon gondolkozunk, hogy vajon mennyi létjogosultsága is van ennek az alkotásnak?
A 2003-as epizód lehetővé tette azt, hogy történetileg végre bepillanthassunk abba a posztapokaliptikus jövőbe, ami elvileg ránk várna majd. Végre láthatjuk, hogy milyen az, amikor az egyik oldalon az ember, s a másik oldalon a gép áll. Még akkor is érdekel minket, ha tudjuk, hogy az egyik félnek szinte esélye sincs a másikkal szemben. Az más kérdés, hogy a várt negyedik rész a félig kibelezett, majd terminátorrá alakított Marcus Wright karakterével csak a marhaságok dísztárának csúcsa volt az idióta ötletek mellett, de valahogy mégis kaphattunk majdnem két órás filmet, mely teljes mértékben a jövőben játszódik. Függetlenül attól, hogy milyen fogadtatás kapott azért mégis nyitva hagyta a lehetőséget, hogy a történet folytatódhasson. A homályból viszont előtűnt a Genysis alcímet viselő ötödik rész, melyről időközben kiderült, hogy nem folytatás lesz, hanem gyakorlatilag egy teljes reboot.

Szükség van erre?
Nincs. Aki nincs kibékülve a harmadik, illetve a negyedik résszel annak ott a Skynet Edition, melynek utolsó öt perce gyönyörűen lezárja a Terminator univerzumot, s gyakorlatilag meg nem történté téve azt, amiről annak idején Kyle Reese mesélt az első feltűnése után. Aki viszont nyitott lett volna a folytatásra annak gyakorlatilag egy nagyon hasba rúgás az egész. Hisz ahelyett, hogy kapna egy vérre menő sci-fi-t, melyben egy filmhossznyi jelent sort kapna a Skynet vs. Emberek harcáról, inkább egy olyan filmet fog látni, mely előzetese alapján az első két részből építkezik, s gyakorlatilag lenullázza az addig megtörtént dolgokat. És akkor hogyan is próbálja meg az ember beilleszteni az új epizódot a régie közé, illetve hogyan is próbálja meg jól érezni magát a történetvonalon, ha már az idővonalba belekeveredhet, ha túl sokat gondolkodik rajta.
A legnagyobb probléma pedig az, hogy egy régi rajongónak gyakorlatilag fenntartásokkal kell kezelnie a filmet, s minimálisra csökkentett elvárásokkal kell leülnie majd elé. Míg a 1984-es első rész egy sötét sci-fi volt, addig minden bizonnyal ez egy látványorgiában gazdag alkotás lesz, mely nem fog tudni érvényesülni az előző epizódok fényében. Hisz, ha nem lennének az elődök, nyilván mindenkinek mentális merevedése lenne egy olyan alkotásra, amelyben azt tárják elénk, hogy mi van akkor, ha az emberi technológia egy nap önálló életre kel, s felül kerekedik alkotóin. Ez az az alkotás, mely már nem arról szól, hogy mélyebb mondanivalóval sokkolja a nézőt, hanem egy nyári popcorn mozi legyen. Elég talán a szereposztást megnézni, s belegondolni, hogy a készítők példának okáért tényleg megfelelőnek tartják Jai Courtney-t, aki már gyantázott hörcsög képe miatt sem mutatja azt a karakterből, amit kellene. Ráadásul félig kigyúrt testalkatával sem azt sugallja, hogy ő egy olyan jövőből jött, ahol szenvedés, éhezés, harc van.  Korhatár besorolásával pedig lehetővé tegye azon nézők részvételét, melynek nem kell más, mint hogy virtuális orgazmusa legyen a képernyőn végigfutó látványtól, hogy majd elmondhassa, hogy olyan jól érezte magát, hogy mentálisan legalább három ejakulációja volt, egymás után. S persze majd lefelé mutató hüvelykujjal, s némi grimasszal jelezze, hogy neki mit is jelent az 1984-es epizód.

Hozzászólás a bejegyzéshez!
(Regisztráció köteles, mely ingyenes!)

Tegnapi előzeteshez!
(Képre kattintva nagyobb méretben is megtekinthető)

Hozzászólás a bejegyzéshez!
(Regisztráció köteles, mely ingyenes!)